Kitűnő cikk az indexen Szalai Ákostól, blikkfangos címének ellentmondva nem a nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű Botswana dicsérete, hanem corporate governance téma, népszerűsítő szintre hozva.

Bár a végkövetkeztetésével nem értek egyet - szerintem nem ilyen tudatos a válaszadó, hogy a lex Mol alapján húzná be a strigulát vagy pontozna. Szerintem igen, ilyen sokat romlott a helyzet, pontosabban nem maga a helyzet romlott ennyit, hanem a már úgyis mindegy minden alapon, az őszinteség nőtt meg.

Úgy látom, és gyakran beszélek is erről, hogy itthon hajlamosak vagyunk még az anonim kérdőívek, felmérések kérdéseire is szépíteni a valóságot, és ezzel jelentősen torzítani a felmérések valóságtartalmát. A korrupció ügyében kutatók is beszámolnak arról a jelenségről, hogy valahogy az üzleti etika, felelősség kérdéseiben szeretjük magunkat szebbnek látni, mint amilyenek vagyunk, másokat viszont korruptnak, etikátlannak, simlisnek tartjuk. Ez azért vicces pont korrupció témában, merthogy ahhoz ugyi két fél kell.

A cikkben Szalai a lex-Mollal magyarázza, hogy a vállalatok működésének és a menedzsmentnek a megítélése romlott egészen drámaian. Szerintem egyszerűen kimondatott, amit évek óta látunk, érzünk, tapasztalunk, de nem szerettük bevallani még magunknak sem, másoknak, pláne gazdasági elemzőknek, kutatóknak pedig még anonim módon sem.

Igen, "vállalataink megítélése lassan lezárkózik a makrógazdaságunk szintjére." Mit mondjak? Épp ideje. Talán az őszinteség után eljött a cselekvés ideje is. Bár ha ez lenne a gazdasági szereplők őszödi beszéde, akkor a politikai párhuzam alapján sok jóra nem számítok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.