A BKV pótló kezdeményezés órák alatt csattanós választ adott a cinikus fikázóknak. Évek, évtizedek óta hajtogatjuk, hogy az emberek igenis képesek egymásért felelősséget vállalni, közösségi módon viselkedni. Ha minden elnéző mosolyért, amelyet kaptam ezért a lelkes hitvallásért egy százas is kaptam volna, már gazdag lennék. És tessék, amint helyzet van, pár fiatal, az imádott 4K! és a colabs gyorsan és a szokásos kreativitással reagálnak, és máris úgy érezhetjük magunkat, mint egy európai városban. Gratula mindenkinek és így tovább!

A vállalati ügyfeleink, akik eddig kétledve ingatták a fejüket a telekocsi ötleten, talán most már nem fogják.

most épp a budapest airport és na? igen, már megint a bkv vezetőit kapták el. húzogatom a strigulákat. a transparency teszi a dolgát, de a pártok már beintettek és kinyilvánították: a jelenlegi törvénytelen állapotot kívánják fenntartani a következő választásokon is. 

egyébiránt pedig koppenhágára figyelünk és mostanában leginkább a facebookon aktivizálódunk. 

Az etikai tanácsadó alkalmazásának amerikai gyakorlatáról írt még februárban Alexa Noémi a blogjában, most találtam csak rá. Ezt a feladatot - ha nem is jut rá minden minisztériumban - legalább összevontan el kellene látnia valakinek, így segítve a kormányzatban dolgozó sokak etikai dilemmáinak tisztázását. Egy valódi, érdemi etikai tanulási folyamatot tudnánk elindítani és fenntartani. Hiszen a korrupció egyes emberekből áll össze, és a szándékos, súlyos esetek mellett ott van az is, amikor a tudatlanság az ok...  

Sajnos, egyelőre ezzel épp ellentétes folyamatokat látunk: világossá vált, hogy szándékos és súlyos korrupciós gyakorlatukat fenn óhatják tartani a pártok. Épp most abortálódott az a példaértékű kezdeményezés, amit a TI és a FH indítottak. El vagyok keseredve...

és majd elfelejtem: Majtényi László különvéleménye is idetartozik. Már nem is fűzök hozzá kommentárt...

hogy aznap egész nap a telefonom csörgött, ezért nem is láttam ezt az egészen kitűnő cikket kedvenc szerzőimtől.

nem tudom, ki hogy van vele, nekem széles jókedvem támad, amikor ennyire pontos, egyszerűen fogalmazott, okos és jogos elemzést olvasok. ez akkor is így van, ha közben az írás tartalmától valójában a borotváért kéne nyúlni, de minimum az útlevelemért.

a fentinél nagyobb öröm már csak akkor ért, amikor elolvastam a mai reakciót, a portfolio kitűnő elemzőjétől.

épp ma beszélgettem valakivel a portfoliotól, akivel azt latolgattuk, vajon a pénzügyi szolgáltatók közül hányan és miként gondolkodnak a felelősség kérdéséről a banki etikai kódex félig aláírása óta és vajon mit értenek alatta. előbb-utóbb érdemes lenne erről beszélni, különösen azután, hogy Patai Mihály szép fogalmazásában, ő két bankról már biztosan tud, az egyiket egy bajszos ember vezeti (sic!), a másik pedig hozzá nagyon közel áll (???), vagyis ezek - ugyan nem verik nagy dobra -, de már nagyban egyezkednek az adós ügyfelekkel.

én azt gondolom, végre elkezdődik a valódi gondolkodás, amikor a core business-hez kötődő felelősségvállalás nem azt fogja jelenteni egy banknál, hogy a pénzügyi és számviteli főiskolát szponzorálja, hanem azt, hogy az alaptevékenységét korrekten végzi, nem mossa fel az ügyféllel a padlót, hogy továbbra is kiküldhesse az anyabanknak az ebből származó gigantikus hasznot, hiszen szegény anyabank otthon ezt nem teheti meg. lásd erről Róna Péter kitűnő írását.

végre belevágtam, megcsinálom a céget, amit már rég tervezek. pontosan tavaly ilyenkor kellett volna, de akkor nem éreztem ezt a lendületet, kedvet, energiát, amit most beleteszek. egyelőre egy blogon van netes jelenlétünk, de készül a honlap és a bemutatkozó anyagok is. az url meg a cím ne tévesszen meg senkit, ez nem az a "just another" kategória lesz...

nagyon régóta vágytam már erre. drukkoljatok :)

hogy milyen régen nem tudtam írni... de lassan kitör a nyár, újra baracklekvárfőzés ideje van, és egy pár posztot, amit hónapok óta tologatok magam előtt, végre ide fogok bökni.

lesz szó a felelős vezetés témáról: most visszaolvasgattam kicsit a régi blogban és már 3 éve is ez izgatott, és nem szűnik izgatni :)

valamint arról, hogy merre indul az ország: btw, az ideje volt posztot folyamatosan lehet update-elni: MÁV, BKV, vajon ki lesz a következő?

de előbb gyorsan két link: az egyik a mindig zseniális economist debate sorozat új fordulója, most épp sustainable development témában.

a másik egy olvasmányélmény, a HVG könyvek kiadásában az Esélyek a piramis alján, C. K. Prahalad könyve, itt lehet beleolvasni.

és végül: jön a NAFF!

ez maradjon egyelőre titok, de nagyon izgalmas vállalkozásba kezdek, stay tuned :)

hogy elinduljanak a dolgok. hogy lecsukják a korrupt polgármestert, hogy visszavegyék a csődbe vitt és állami pénzen megmentett pénzintézet bonuszait. és persze hogy keressenek egy új embert, aki végre cselekszik.

talán végre elértünk az iszap legaljára és elindul valami.

update

igen, ideje volt, és úgy tűnik tényleg elindult valami. először az EP választásokon, ahol az LMP megverte a Szadit és feltette magát a politika térképére. most pedig egyre másra hallom a jó híreket, ahogy az ország, úgy lassan egy-egy bugyra is kezd változni, megújulni. de ezúttal nem kiabálom el. majd ha a kreatívon megjelenik a hír, akkor :)

az egész országban, szakmán belül és kívül óriási változás készülődik. a szakmai tisztulás is elindult. kifejezetten jót tesz a válság, ahogy azt az elején megjósoltam. elválik a szar a májtól izé, a helyes és helytelen, és a csr-ban is elválik a fenntarthatósági-etikai megközelítés és a marketing megközelítés. és ez így van jól.

lesz ebből még egy normális ország, higgyétek el. :)

Kitűnő cikk az indexen Szalai Ákostól, blikkfangos címének ellentmondva nem a nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű Botswana dicsérete, hanem corporate governance téma, népszerűsítő szintre hozva.

Bár a végkövetkeztetésével nem értek egyet - szerintem nem ilyen tudatos a válaszadó, hogy a lex Mol alapján húzná be a strigulát vagy pontozna. Szerintem igen, ilyen sokat romlott a helyzet, pontosabban nem maga a helyzet romlott ennyit, hanem a már úgyis mindegy minden alapon, az őszinteség nőtt meg.

Úgy látom, és gyakran beszélek is erről, hogy itthon hajlamosak vagyunk még az anonim kérdőívek, felmérések kérdéseire is szépíteni a valóságot, és ezzel jelentősen torzítani a felmérések valóságtartalmát. A korrupció ügyében kutatók is beszámolnak arról a jelenségről, hogy valahogy az üzleti etika, felelősség kérdéseiben szeretjük magunkat szebbnek látni, mint amilyenek vagyunk, másokat viszont korruptnak, etikátlannak, simlisnek tartjuk. Ez azért vicces pont korrupció témában, merthogy ahhoz ugyi két fél kell.

A cikkben Szalai a lex-Mollal magyarázza, hogy a vállalatok működésének és a menedzsmentnek a megítélése romlott egészen drámaian. Szerintem egyszerűen kimondatott, amit évek óta látunk, érzünk, tapasztalunk, de nem szerettük bevallani még magunknak sem, másoknak, pláne gazdasági elemzőknek, kutatóknak pedig még anonim módon sem.

Igen, "vállalataink megítélése lassan lezárkózik a makrógazdaságunk szintjére." Mit mondjak? Épp ideje. Talán az őszinteség után eljött a cselekvés ideje is. Bár ha ez lenne a gazdasági szereplők őszödi beszéde, akkor a politikai párhuzam alapján sok jóra nem számítok.

vártam, hogy ne negatív sztorival kezdjem az évet, hát elég sokat kellett várni.

de végre itt van valami, amit nagyon hosszú ideje várunk ebben az országban: visszaváltják és újrahasznosítják a petpalackokat és az aludobozokat.

update:

azért közelebbről megvizsgálva nem is annyira jópofa. kicsit felületesen olvastam, aztán rájöttem, hogy ez igen messze van attól, amire hosszú ideje várunk. vagyis az általános, országos kiterjesztésű, és okosan kalkulált betétdíjtól. ami nem önmagában, de a környezettudatos fogyasztói magatartással, és a környezetszennyező magatartás szankcionálásával együtt hatásos lenne.

ellenben nagy örömmel tapasztaltam, hogy az ösztönzőktől és szankcióktól függetlenül a szmogriadó során önként visszafogta magát sokezer budapesti autós és betartotta a páros/páratlan rendszám szabályt. rácáfolva a cinikus fikázókra. úgyhogy van remény. :)

minap egy nagy cég felsővezetőjével beszélgettem, és ő mondja - nem túl boldogan - hogy leépítik a szépen felépített CSR programjukat, mert nem javította az imázst eléggé. csak adták, csinálták a sok szép és nemes dolgot, de a felmérések továbbra is azt mutatták, hogy a céget helyzetével visszaélő, rosszul működő, tohonya dögnek tartják a kedves ügyfelek és ordítanak az ügyfélszolgálaton, merthogy az is úgy szar, ahogy van.

és erre persze nem az volt a reakció, hogy oké, nézzük már meg, mit miért csinálunk, mit várhatunk el és mit nem a CSR programoktól, neadjisten, beszéljünk erről őszintén, és figyelmeztessük a CSR-ban utazókat - akik benyalták az okos tanácsadói szövegeket, hogy majd ettől aztán meglódul a brandimage, mint hétszentség -, hogy hé, csak óvatosan, ha csináljátok, ne ezért csináljátok, mert ez nem fog bejönni.

nem. hanem az a reakció, hogy na, ez nem javít semmit a márka imázsán, nosza, dobjuk ki szőröstül-bőröstül. persze nem megy ez ilyen gyorsan, eltökölnek még pár évet, mire kitalálják, hogy akkor hogyan és miből mennyit vágjanak, stb.  közben persze már terjed a rossz hír, suspitol a szakma, szoronganak a támogatottak, vagyis sikerül még egy lapáttal rátenni a kakakupacra.

pedig egy kis bátorsággal és ésszel gyönyörűen át lehetne rendezni a dolgokat, rendesen kitalálni, mit és főleg miért csinálunk, hiteles partnerekkel egy forintból kettőt csinálni, őszintén kommunikálni, és a válság kapcsán még megértő is lenne a publikum.

hány és hány ilyen sztorit látok, egy sor céget, aki rossz okból kezdtek jó dolgokat csinálni pár éve és most meg vannak lepve, hogy nem lőtt ki ezerrel az eladási statkó :)

nekik és másnak is évek óta mondogatom, hogy igen, csináljuk, de nem ezért.

ha majd azért csináljuk, hogy valóban felelősek legyünk, és az üzleti tevékenységünk alapvetően rendben van, nem csicskáztatjuk az ügyfelet, hanem odafigyelően és korrekten kiszolgáljuk, és mintegy mellesleg elkönyveljük a mindezért járó ügyfélelégedegttséget, netán márkahűséget, na, akkor jó okból csináljuk a jó dolgot.

ezt a kis sztorit megosztanám minden kommentár nélkül.

egy barátom (legyen YZ) egy csr konferencián összekerült egy telekom cég pr vezetőjével (XXX), a párbeszédet az ő elmondása alapján idézem.

YZ: mint ügyfél és mint csr tanácsadó, hadd jelezzek valamit. idefele jövet egy céges autójukban (ford) vezetés közben kézből telefonált egy munkatársuk. nekem ez nagyon rossz üzenet, érdemes lenne kezdeni ezzel valamit.

XXX: nálunk nincs is ford a flottában.

YZ: asszonyom, higgye el, az önök logoját viselte, és az volt, de nem is ez a lényeg. azt akarom mondani, hogy érdemes lenne ezügyben kezdeményezni valamit, ez egy társadalmi probléma, gondolom, ezzel egyetértünk.

XXX: jó, de hát erre nekünk nincs hatásunk, nem állíthatunk mindenki mellé rendőrt.

YZ: szerintem van, de azt azért megérti, hogy amit a céges autóban csinál bárki, az a márka image-ét rontja, vagy épp javítja.

XXX: na, ebben igaza van. amióta céges autóval járok, én sem állok be a mozgássérült helyre, ha-ha-ha.

na, akkor ide is bököm, amit akartam már hetek óta. egy nagy cég kommunikációs vezetőjével beszélgettem, és szóba került, hogy mi folyik CSR címén manapság. és a legnagyobb megdöbbenésemre, mielőtt még bármi mondhattam volna, ő, aki ebből él, mondta azt, hogy felháborító, ami folyik, effektive a visszaélés szót használta. azt a példát hozta, amikor egy eseményt kineveznek CSR eseménynek, attól, hogy fair trade kávét osztanak meg újrapapírt használnak.

azért hátraugrottam egyet a fotelban, mert én ugyan szó szerint ezt gondolom: ha rendesen megvan csinálva, igenis lehet fenntartható módon megcsinálni egy rendezvényt, pl. KÖVET konferencia, de itt nem erről van szó, hanem a porhintésről. a szokásos recept: végy 1 rész more or less felelős cselekvést, és rázd össze 9 rész gátlástalan marketinggel.

de az, hogy egy olyan szakmai vezető, aki erre simán ráugorhatna és még adna egy gázfröccsöt a dolognak azzal, hogy nem kicsi vállalatával ezt támogatja, nem így tesz, hanem elutasítja az ilyen visszaélést a felelősség fogalmával, az ritka és tisztelereméltó megnyilvánulás.

hálistennek, el kell mondanom, hogy mi minden nap ilyen és hasonló vezetőkkel dolgozunk, mind a résztvevők, mind a közreműködők túlnyomó többsége felelős vezető a maga területén, és azon jár az agyuk, hogyan lehetne jobban csinálni.

a következő a listámon a felelős HR témája lesz...

nem csak az nagy élmény, hogy naponta vagyok része okos és inspiráló beszélgetéseknek, de hetente kapok kitűnő válogatásokat londonból a világ legjobb, leadership, fenntarthatóság, felelősség témájú cikkeiből.

idemásolok egy fontos idézetet, a forrása a fast company blog

Stay Curious. A recession is no time to shut down your own thinking. In fact, it is time to open it up. Even if you had a winning formula going into the recession, allow yourself the pleasure of questioning your assumptions: it’s a new world.  Always ask yourself: “What if…” and explore possibilities.   Connect with leading thinkers whoever they may be. Make yourself read more broadly than before, look for trends and ideas that you have never explored before.   Spend a little of that cash you’ve hidden under your mattress to go to a conference you think you can’t afford and would have skipped before because it was not core to your business – new ideas, new approaches, new ideas and new people will be perceived at the edge of your vision, not the center.   Make yourself understand and use the social networking technology you have been ignoring (this advice to my peers and older) because it really and truly will open up your world. Use these insights not only to understand your own situation better, but to anticipate problems that your best of future customers might be facing.   It will also allow you to connect into that now famous “crowd” that really does have some good ideas.

és az első dolog, amivel szembesültem, az volt, hogy választanom kellett, hirdetéseket teszek-e ki ide. hát egyelőre nem.

új lapot nyitok, itt folytatom, amit a csrblog2.freeblog.hu címen eddig írtam