hogy aznap egész nap a telefonom csörgött, ezért nem is láttam ezt az egészen kitűnő cikket kedvenc szerzőimtől.

nem tudom, ki hogy van vele, nekem széles jókedvem támad, amikor ennyire pontos, egyszerűen fogalmazott, okos és jogos elemzést olvasok. ez akkor is így van, ha közben az írás tartalmától valójában a borotváért kéne nyúlni, de minimum az útlevelemért.

a fentinél nagyobb öröm már csak akkor ért, amikor elolvastam a mai reakciót, a portfolio kitűnő elemzőjétől.

épp ma beszélgettem valakivel a portfoliotól, akivel azt latolgattuk, vajon a pénzügyi szolgáltatók közül hányan és miként gondolkodnak a felelősség kérdéséről a banki etikai kódex félig aláírása óta és vajon mit értenek alatta. előbb-utóbb érdemes lenne erről beszélni, különösen azután, hogy Patai Mihály szép fogalmazásában, ő két bankról már biztosan tud, az egyiket egy bajszos ember vezeti (sic!), a másik pedig hozzá nagyon közel áll (???), vagyis ezek - ugyan nem verik nagy dobra -, de már nagyban egyezkednek az adós ügyfelekkel.

én azt gondolom, végre elkezdődik a valódi gondolkodás, amikor a core business-hez kötődő felelősségvállalás nem azt fogja jelenteni egy banknál, hogy a pénzügyi és számviteli főiskolát szponzorálja, hanem azt, hogy az alaptevékenységét korrekten végzi, nem mossa fel az ügyféllel a padlót, hogy továbbra is kiküldhesse az anyabanknak az ebből származó gigantikus hasznot, hiszen szegény anyabank otthon ezt nem teheti meg. lásd erről Róna Péter kitűnő írását.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.